Mivel világéletemben minden érdekelt, már kora gyermekkoromban tudtam, hogy nem tudom, mi leszek. Ez be is jött. Bohémságra, ragtime-ra, jazzre nem gyanakodtam. Lettem volna drámaíró, történelemtanár, ornitológus, kísérleti fizikus (tán még kísérleti nyúl is), Afrika-járó vadász, matematikus, hegymászó, miniszter, buszsofőr, újságíró, énekes, népitáncos, na és természetesen focista, focista és focista. Zenész az nem annyira. De mivel zenészcsaládban nőttem fel (mondhatni: zenészcsaládba hülyültem bele), sodort magával az élet. Mire felocsúdtam, irreverzibilisen (gyönyörű szó, még az iskolában tanultam!) rajta voltam a nagyon komolyzenei pályán.

Aztán jött egy szellemi fuvallat, s lecsúsztam a zenei világ apám szerint mély bugyraiba. Még középiskolás koromban alapítottam a Bohémot, lelkesen hangszereltem és a próbákon irdatlan vehemenciával ordítottam le a nálam sok évvel idősebb tanáremberek fejét. Ettől talán a nótáknak is jobb lett, de nekem akkor biztosan (a tanáremberek akkor még nem tűntek olyannyira figyelembe veendő tényezőnek). Később zeneakadémiai hegedűs létemnél is nem egyszer fontosabbnak tűnt a Bohém-próbák és fellépések szervezése – aztán mégis hegedűs (is) lettem. Tanítok is szorgalmasan 1991 óta (kecskeméti Kodály Iskola, Debreceni Egyetem), vállalok mindenféle közéleti és egyéb szerepet, de lukasabb lenne az életem a Bohém-banda és a Bohém Fesztiválok nélkül.

A Bohémban megtanultam improvizálni (na, ezt a marhaságot, ilyen nincs, ezt megtanulni nem lehet, csak beleszagolni), szóval: belekóstoltam az improvizáció alapjaiba, megjött a harmóniahallásom (valamelyest – ezt egyébként általában konziban és az Akadémián mindhiába próbálják elég rossz módszerekkel beleverni a nebulókba) és hát eljutottam egy sor jó helyre, ahová egyébként sok pénzért kellett volna elmennem (amit nem is tettem volna meg). Bohém-életem kezdetétől komponálok is nagyritkán, 2001-ben első díjat nyertem az amerikai Scott Joplin Nemzetközi Ragtime-Zeneszerző Versenyen Sedalia Rag című számommal.

Bohémon kívül is utazom, sokat sokfelé, leginkább az önálló amerikai útjaim és a Kilimandzsáró megmászása jelentettek nagy élményt. Azért a kedvencem mégis a Felvidék és Erdély. "Itthon" valahogy jobb.

Hangszerek: zongora, hegedű, tölcséres hegedű, ének - birtokomban van még néhány kazoo és egy washboard is, de ezeken jobb, ha nem játszom
Születtem: Budapest, 1967. szeptember 20. (a Szűz jegyében, ha valaki nem tudná)
Kedvenc Bohém-szám: Black Beauty (Ellington), Engem a rumba döntöget romba (Herrer Pál-Zágon István), Május van, az orgona virágzik (Eisemann Mihály-Szilágyi László)
Kedvenc ragtime-szerző: Joseph Lamb
Kedvenc jazz-zeneszerző: Jelly Roll Morton, Fats Waller, Walter Donaldson
Kedvenc jazz-zenész (régi): Ella Fitzgerald, Bing Crosby, Barney Bigard, Edmond Hall, Wild Bill Davison, Jo Jones, Lester Young, Niels-Henning Ørsted Pedersen (elhunyt 2005-ben), Teddy Wilson, Gene Schroeder (elég lesz, nem fér ki az összes)
Kedvenc jazz-zenész (mai): Antoine Trommelen, Matthias Seuffert, Hal Smith, Jeff Barnhart, Michael Camillo, Brad Mehldau (stb., stb.)
Kedvenc jazzegyüttes (régi): Benny Carter Orchestra (a legelső időkből), Benny Goodman Orchestra, Benny Goodman Quartet (meg még egy sor másik)
Kedvenc jazzegyüttes (mai): Bratislava Hot Serenaders, Shaffer's Riffers
Kedvenc klasszikus zene: Bach mindenekfelett (azért jöhet Mozart, Beethoven, Brahms, Richard Strauss és Bartók is, meg még sokan mások)
Kedvenc egyéb zene: régi magyar kuplék, jó kis talpalávaló magyar népzene (és még sok minden más, hangulattól függően)
Kedvenc hegedűs: Pinchas Zukerman, Nathan Milstein, Leonidas Kavakos
Kedvenc hangszer: hegedű, oboa (na meg a jó kis füstös, rekedt jazzkornett)
Hobbi: utazás, túrázás, olvasás (nincs rá időm), meg még rengeteg minden, amire szintén nincs időm, vagy már simán leszoktam róla (sakkozás, zenehallgatás, ilyesmi). Alapvetően a munkám a hobbim.