Pori kb. 75 ezres kisváros, nem sok minden történik arrafelé egy szürke hétköznapon. Van nagyon jó szimfonikus zenekara, jó oktatása, legalább két nagyszerű múzeuma, de azért a Pori Jazz az igazi. Akkor nem csak az egyszerű városkép van, megelevenedik a város - ráadásul a nap sem nagyon megy le, egy kissé setét szürkülettel meg lehet úszni az éccakát. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ha éjszaka nem is, de nappal mindenki lesétál a folyópartra, végigmegy a Jazzkatun (ejtsd: jacckatu) vagyis a jazzutcán, s a jazzshopban esetleg vesz egy jazzmukit (jazzbögre; bár mi magunkat is jazzmukinak hívtuk ettől fogva), de legalábbis jól bekebabol a török árusoknál. Vagy valami ilyesmi, de mindenképpen zenét hallgat közben és jól érzi magát. Ha Interneten keresztül szeretne ebből valamennyit megérezni, nézze meg az alábbi néhány képet kedvcsinálónak, sőt, klikkeljen a fenti panorámaképre, ahol a balra hátulról látható sátorba (ez a Veikkaus Jazzclub) a mi koncertünkre 500 ember zsúfolódott be. Ez egyébként a Jazzkatu eleje, az egész majdnem a következő hídig tart (az nem is látszik a képen, csak a kettő közti pontonhíd). Aztán ha eljutott a másik hídig (ahol zászlók lobognak Pori Jazz felirattal), akkor a 3500 főt "tárolni képes" helyszín, az LP41! kék nagy sátor mellett (felnagyított panorámaképen egyenesen "hátul") elhaladva eljuthat az arénába. Ahová az egyik nap az EU-s Barroso ment ki, a másik nap a finn elnökasszony jött koncertre. Meg mi.