A Pori Jazz legfőbb látványossága a néhány éve éve használt főszínpad, a Kirjurinluoto Arena. (Ha a helyszínen akarja magát érezni, klikkeljen a fenti képekre, akkor jobb lesz az élmény!) A valóban arénahangulatú természetes, fenyőkkel körbevett katlan a szomszédságában lévő, régi 10-12 ezres nagyszínpadot váltotta. Az aréna felé már órákkal a kezdés előtt megindult a tömeg, s gyakorlatilag folyamatosan a főműsorig csak mentek, mentek. Az egyik délután végig esett, de a derék finnek csak magukra húztak egy esőkabátot, és maradtak. Sőt, az eső ellenére csak jöttek, özönlöttek az emberek. Hogy ide hányan férnek be, pontosabban hogy mennyien voltak a fesztivál fél költségvetését hozó (finoman szólva sem jazz) Sting-koncerten, az kiderül az augusztusi rejtvényünkből is. Mi három nap tudtunk kimenni (a 41-63 eurós belépők helyett a fellépőkártyával ingyen), s nagyon élveztük a zenét is (Carla Bley Big Band, Raul Midón, Dizzy Gillespie All Stars, New York Voices stb.), de önmagában a látvány, a hangulat, az abszolút profi hangtechnika és a közönség külön-külön is nagy élmény volt. És a méretek persze lenyűgözőek, no meg a szervezettség is. A hangtechnikáról csak annyit: a Sting koncerten 2 méterre a mélynyomó ládáktól nem volt bántóan hangos a zene, lazán ki lehetett bírni, annyira tiszta volt a hangzás (ez egyébként minden helyszínre jellemző volt) - de a koncertet jó széljárással 15 kilométerre is hallani lehetett!