A luxusturné folytatódik: a svájci Bohém-üdülés után a Volkswagen látogatóközpontjába voltunk hivatalosak. Megérte egy fellépésért 1100 km-t autózni. Minden, mi szem-szájnak ingere, jó szálloda, annyi kaja, hogy nem bírtunk a végére járni - és akkor még a 30 eurós kajakártyáról (mint a hitelkártya) nem is beszéltünk. Na, azon másnap kora délutánra sem nagyon tudtunk kifogni. Mikor megérkeztünk, éppen Al di Meola játszott - mi meg mentünk tovább vacsorázni, mondván "majd meghallgatjuk Kecskeméten augusztus 11-én". A művészeknek fenntartott felső teraszon vacsorázás közben rámköszönt egy ismerős arc, hát Bagi Dani, a kiváló gitáros Szegedről - most éppen Al di Meola hangtechnikusa egész nyáron. Este Paul Anka őrjítette meg a tömeget (a Frank Sinatra számára írt Anka-dalt, a My Way-t és a többi slágert a sokezer ember mind együtt énekelte Ankával). Éjjel orbitális jam session, őrült be-bopos tekerésekkel a tradicionális számokban (nem mi tekertünk - mi csak tapogattuk a hangszereket és közben ámultunk). Mindkét nap 8-8 zenekar volt, mi vasárnap délelőtt játszottunk. Fréditől megkérdezték, milyen dobot akar, Gyuri hat gitárerősítő közül választhatott, ja, és kérünk-e szaxofon-, meg trombitaállványt stb. A zongora persze teljesen rendben volt - noná, minden zenekar előtt jön a helyes hangoló néni, s szétkapta a hangszert. Az öltözősátorban tükör, fogas, terülj-terülj asztalkám, a Volkswagen-kisbuszok mindenhová visznek, külön kísérőnk van (még csinos is). A kísérők, technikusok is többnyire máshonnan valók, ők is ugyanabban a négycsillagos hotelben alszanak, mint mi. Az ő fenekük is ki van nyalva. Hétfőtől aztán már más programok vannak, következő hétvégén újabb fesztivál - cirkusz kell az autóra vágyó pórnépnek. Hátha attól jobban vágyik az autóra. Mindenesetre az egész hihetetlenül profi, szervezett és természetesen tiszta. Nem lett volna száj- és körömfájásunk, ha a budiban a padlóról vacsorázunk. Mindenen elámulunk; persze, profi utazókhoz méltón viselkedünk, úgy teszünk, mintha már nekünk is természetes lenne minden, amit az Autostadtban látunk. Ahogy Joci mondta, mikor beléptünk az objektumba: "Gyerekek, itt pénz van, érzem a szagát."