Jó volt régi jó barátokkal is találkozni - bár sokan közülük nincsenek itt megörökítve. Látható a 2006-os Bohém Fesztiválon ismét fellépő Mimi Blais (jobb felső kép ill. lent a negyedik), a Porcupine Ragtime Ensemble-ban zongorázó, nyolc éve magyarul tanuló Elliott Adams (alant 1. kép), a 2007-es Bohém Fesztiválra meghívott John Arpin (az alábbi 5. képen éppen Tamással játszik Gershwint) és a főszervező Virginia Tichenor férje, Marty Eggers bőgős-zongorista (az utolsó két képen éppen a világ talán legjobb tradicionális dobosával, Hal Smith-szel és a legendás Ray Skjelbreddel - ejtsd: Selbred). Más zenekarok és kisebb formációk is voltak Sacramentóban, nem is beszélve a kitűnő zongoristákról (na, volt persze néhány kutyaütőbb is), de sajnos ennyi fotó készült csak. Azért érdemes megemlíteni a 13 éves Adam Swansont, és a St. Louis-i ragtime-pápát, Trebor Tichenort. Utóbbi - nem kis büszkeségünkre - végigülte az utolsó koncertünket és melegen gratulált, sőt nem állta meg, hogy (noha ajándékoztunk neki egy CD-t), ne lepje meg magát még négy Bohém-CD-vel.A legszebb mégis az volt, mikor (lévén Miki a színpadon húzta), a koncert alatt segített eladni a CD-inket. Ja, és említsük meg az egész fesztivál legüdébb színfoltját, a számunkra ismeretlen idős úriembert, aki elektromos kerekesszékében járt helyszínről helyszínre (a Red Lion Hotel hat termében mentek egyszerre a programok), előtte kis kosárban piros esernyő alatt vakkantgató ragtime-osan felöltöztetett kutyája, a gazdin kalap (nem is akármilyen), korabeli szerkó, s persze minden szám után dudált. A 6-7. képen látszik belőle valamicske...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aki zenére vágyik, annak itt van egy kis ízelítő a fenti utolsó két képen látható Ray Skjelbred Trió muzsikájából: elég nagy (majd 5,5 MB-nyi mindössze 18 másodperces) videó, de ínyenceknek megéri letölteni! (Tessék kapaszkodni: a felvételen hallható csattogás nem a dob, hanem a slap-technikát alkalmazó bőgős műve!!! Akusztikusan akkorát szólt, hogy nem hittünk a fülünknek, a zongorát is erősíteni kellett mellette!)
Hot & Cool Jazz Festival, San Jose
2005. november 25-27.
Little Switzerland
2005. november 29.
A West Coast Ragtime Festivalt követő három koncertünkön sajnos nem készült kép, pedig a hozzánk két szám erejéig beszálló Walnut Creek-i nyolcvanéves trombitást, Bob Sutherlandet vagy az orosz származású modestói vendéglőst, Hannibalt, vagy akár az embernyi sacramentói pizzákat érdemes lett volna megörökíteni a fellépéseken. A következő hétvégén (Thanksgiving Weekend) a San Jose Jazz Festival volt terítéken (ahol a közönség és a résztvevő zenekarok létszáma egyaránt alatta maradt a Sacramentóinak) - volt viszont fergeteges swingtánc, sőt az egyik zenekarban 80éves basszusgitáros nénike is (l. utolsó előtti kép). Régi ismerősök itt is voltak, a 10th Avenue Bandből Ed Zimbrick (4. kép), Bruce Harper (5. kép) és Charlie Clark (utolsó sor első kép), vagy éppen Skóciából Mike Hart (a 3. képen bendzsózik). Utolsó koncertünkön telt ház volt a hétfő ellenére is, s a Little Switzerland nevű hely közönsége boldogan ropta ránk... Mi meg már jöttünk volna haza - azért kibírtuk másnapig.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
