Asconából visszafelé megálltunk Zillisben, hogy megnézzük a svájciak büszkeségét, a fakazettás templomot (mit mondjak, mennének el egyszer a Felső-Tiszavidékre, vagy éppen Körösfőre, mindjárt nem lennének oylan büszkék - ahogy mondani szokták, Zillis a fasorban sincsen magyar emlékeinkhez képest; és az egész különben is túl van renoválva, szinte új), aztán pedig megálltunk nézelődni a Via Mala Schluchtban. Itt ered a Rajna, s bizony volt mit bámulni az alattunk is, fölöttünk is több száz méter magas és mély sziklafalakon, a szédítően rohanó vizen. Néhány helyi pengőért le is lehetett menni a hasadékba (na, azért nem egészen a vízhez, de mindenesetre viszonylag közel), s onnan talán még lélegzetelállítóbb látvány volt a sziklafalon kanyargó út. Hogy azt hogyan építették oda, el sem tudtuk képzelni. Főleg, hogy errefelé azért sokszáz éve is járkáltak már csacsifogattal...